A mindennapi döntéshozatalban egyre nagyobb szerepet játszanak a „be­tegágy melletti” orvosi laboratóriumi eljárások („point-of-care testing”, POCT). A már elterjedt módszerek (pl. cukor vagy fehérje kimutatása a vi­zeletben) mellett egyre gyakrabban alkalmazzuk az újszerű egykazettás technikákat (gyors diagnosztikus teszt, RDT). A gyors és megbízható kórismézés az infektológiában is lehetővé teszi a célzott terápia kiválasztását. Az olyan teszteljárások, mint az otthoni HIV-teszt, igen fontosak lehetnek a betegek számára. A szenzitivitás és a specificitás technikai korlátai, a min­ta megfelelő kezelése változatlanul kihívást jelentenek. Minden vizsgálati eredményt klinikailag tapasztalt orvosnak kell értékelnie.

Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

Cikkünk segítséget nyújt ahhoz, hogy közérthető információkkal szolgáljunk a várandósok számára.

Világszerte nő a szexuálisan átvihető betegségek (STD) száma, és a HPV-fertőzés a leggyakoribb vírusos STD. Az egyéb STD-ktől eltérően a HPV-infekció nem kötő­dik speciális kockázati csoportokhoz. Németországban a nők 70–80%-a fertőződik HPV-vel, és tízből egy esetben perzisztál a fertőzés. A HPV-asszociált kondilómák, karcinómák és rákmegelőző állapotok egyre fiatalabb korban lépnek fel. A HPV-asszociált genitális és extragenitális neopláziák interdiszciplináris kihívást jelente­nek. A HPV-fertőzés primer prevenciójának fő eszközei a felvilágosítás, a védőoltás és a különböző óvintézkedések. Az oltás javallatát Németországban ki kellene ter­jeszteni a fiúkra és fiatal férfiakra.

Ha idegen országba utazunk és utazási hasmenést szenvedünk, semmiképp se szedjünk ellenőrizetlenül antibiotikumot, ugyanis ez elősegíti a rezisztens baktérium-törzsek megtelepedését a gyomor-béltraktusban, figyelmeztetnek egy most megjelent közlemény adatai.

A gyakori előfordulás, az átláthatatlan terminológia, a diagnosztikai és kezelési bi­zonytalanságok miatt indokolt, hogy irányelvek segítsék a nem specifikus, funkcio­nális és szomatoform (NFS) panaszok körüli tevékenységet. Ennek érdekében új, át­fogó, széles körű konszenzuson alapuló, interdiszciplináris ajánlást fogadott el a két illetékes német szakmai testület. A tünet- és gyógyításorientált hozzáállás, az em­patikus kommunikáció és a következetes bio-pszicho-szociális diagnosztika lehető­vé teszi az NFS korai felismerését, a krónikussá váló, súlyos folyamatok elkerülését. Az enyhébb lefolyású esetek kezelhetők a pszichoszomatikus alapellátás keretein belül, a súlyosabbak koordinált együttműködést, olykor multimodális vagy stacio­ner kezelést igényelnek.

A hátrányos egészségügyi helyzetben levő emberek: a mozgásuban korlátozottak, a halláskárosodottak, a látássérültek, az implantátumokkal rendelkezők és a viselkedési zavarokban szenvedők utazását az orvos is különféle módol

 számára egyre több lehetőség nyílik az utazásra.

Egyes irodalmi adatok szerint az utazók 30–50%-a betegszik (sérül) meg az utazás alatt. Ezért az utazási orvostani tanácsadáskor már rutinszerűen kell az utazási biztosítás megléte iránt érdeklôdnünk, hiánya esetén megkötését javasolnunk.